Bemutatkozik a Bajai Hajómalom Egyesület

2014. szeptember 12-én a Sugópart blogon “Ennek a helynek van egy varázsa” – Bemutatkozik a Bajai Hajómalom Egyesület címmel jelent meg egy írás egyesületünkről.

“Az elkészült riportban segítségünkre volt Palik Vera, az Egyesület elnöke, aki lelkesen mesélt szívügyéről, a bajai hajómalmok sorsáról és a már működő Halászati Mini Skanzenről. Egy igazi sikertörténet következik városunkból.

2007-ben alapítottuk meg az egyesületet azzal a céllal, hogy a hajdan volt 51 hajómalom egyikét helyreállítsuk Baján, a Duna partján, méghozzá egy olyan helyen, ahol a víz ereje képes megforgatni a malomkereket. – kezdi Palik Vera a történetüket. További terv volt egy Halászati Mini Skanzen létrehozása, ahol nem csupán autentikus tárgyakkal találkozhat az érdeklődő, hanem akár ma is használatos eszközökkel. A gyűjteményben van több mint százéves kece, de olyan halászszerszám is, amely még a közelmúltban is „dolgozott”. A Hajómalom Egyesület célcsoportja a kisiskolás gyerekek, mert „ebben a korban kell megismertetni őket azzal a különleges illattal, levegővel és helyszínnel, amit a Duna és a Sugovica találkozási pontja ad a Türr-emlékműnél. Ha kiskorban megszokjuk a napi sétát és a szép környezet pihentető voltát, mindig kikívánkozunk!” – véli az elnök.

A Halászati Mini Skanzent

2011 őszén, október első hétvégéjén, a hajómalom ünnepén adták át. Létrehozásában közel 80 helyi vállalkozás és nagyságrendileg 100 egyesületi tag vett részt. A támogató cégek vagy munkával vagy az anyagokkal vagy mindkettővel, illetve pénzzel járultak hozzá a végeredményhez. A felépüléséhez szükséges faanyag teljes mennyiségét például a Gemenc Zrt. adományozta az egyesületnek.

A skanzen részei a három halásztanya az esőbeállókkal, egy nagyméretű kemence, csőszkunyhó, körben vadgyümölcs fákkal, amelyet a telekhatárra ültettek. Mindez a Türr István-emlékmű és a vízirendőrség közötti területen helyezkedik el, melyre a használati jogot a városi önkormányzattól kapták meg. A halásztanyák úgynevezett paticsfalból készültek. Minden hozzá való anyagot a Duna vagy a Duna ártere adott. Fából építették meg a ház szerkezetét négy sarkán tartóoszloppal, ezekre kerültek a tetőszerkezet tartó gerendái. A házak oldalát úgy fonták meg, mint a kosarat. Amikor készen volt a fonat, akkor jött a nádazó. Nincs plafon, mert ezek a tanyák az ártérben helyezkedtek el, és a halászok csak arra használták őket, hogy a szerszámaikat tárolják bennük. Miután elkészült a fonat, beültek a ladikba és elmentek a szakadó parthoz, hogy agyagot szerezzenek. Ezt az agyagot összekeverték egy kis pelyvával, kevés trágyával, vízzel, és egy laza masszát készítettek belőle, amit aztán a kezükkel könnyen fel tudtak tapasztani a fonatra. Három réteget az egyik, három réteget a másik oldalon. Mielőtt teljesen megszáradt volna, szépen lemeszelték. Így építették régen a halásztanyákat, és ezek is így készültek. Két kosárfonó fonta heteken át a három házat. A gyerekek, akik többször is kint voltak, sorban álltak azért, hogy a kosárfonók kezébe adhassák a vesszőt. Nagyon sok vidéki gyerek is érkezett ekkor, igazi kuriózumnak számított. A saralást pedig a város szakmunkás tanulói csinálták – mesélte nekünk Palik Vera.

A három kisházból kettőben jelenleg kiállítás van, az egyesületnek adományozott fényképekkel, halászati szerszámokkal és érdekes használati eszközökkel; a harmadik pedig a raktár, ahol a mindennapokhoz szükséges dolgokat (liszt, cukor, élesztő stb.) tárolják.

A három esőbeállóban 150 ember fér el kényelmesen egy-egy rendezvény alkalmával. Ezeket Fábik Zoltán tervei alapján készítették el. A koncepcióban keveredett a régi és az új, így egy egyszerű vonalú, modern teret hoztak létre. A kemence megépítésében szintén a szakmunkás tanulók vettek részt. Az egyesület tagjai elsősorban sárközi borsos kalácsot készítenek, de sütnek lepényeket, linzereket, sőt a kemence kiválóan alkalmas halak és húsok elkészítésére is.

Hogyan és miből működik mindez?

Az üzemeltetést önkéntesekkel oldják meg, illetve az idei évben a Munkaügyi Központtól nyert pályázat segítségével egy rendezvényszervező munkatárs is dolgozik az Egyesületnél. A skanzen április 1. és október 31. között minden nap délután 3 és 5 óra között tart nyitva, de ez függ az időjárási viszonyoktól is. Ezen túl számos rendezvényt is tartanak, ahol kézműves foglalkozásokkal és sütéssel szórakoztatják vendégeiket. Természetesen a halászati szerszámokat és azok működési elveit is bemutatják ilyenkor a gyerekeknek és az érdeklődőknek.

A Hajómalom Egyesület a személyi jövedelemadóból felajánlott egy százalékokból – idén összesen 524 ezer forint volt – valamint adományokból gazdálkodik. A három év alatt, mióta elkészültek a halásztanyák, még nem kellett felújítani a nádazást. A paticsfalat pedig az árvíz után azonnal helyreállították. Bár a területet ellátták riasztóval és szépen ki is világították, az egyesület elnökének nincsen kifogása az ellen, ha az arra sétáló családok és kirándulók az asztalaiknál uzsonnáznak meg: „semmi más kívánságunk nincs, csak, hogy a szemetet takarítsák el. Ez azért nem mindig sikerül, általában az otthagyott csikkek okoznak problémákat. Nagyon jó dolog, hogy sok bajai látogat ki rendszeresen kora reggel és késő este is, így mindig van, aki vigyáz a skanzenre.”

Az a bizonyos sárközi borsos kalács

Amikor azt mondjuk, hogy sárközi borsos kalács, akkor sokan azt kérdezik, hogy hogyan is jön össze Tolna és Bács-Kiskun megye és ezek a kisközségek. Úgy, hogy a Duna régen nem elválasztotta, hanem összekötötte a közeli településeket (Decs, Őcsény, Sárpilis, Báta, Érsekcsanád, Szeremle). A dunántúli falvak (pl. Őcsény, Decs) Szeremlével és Érsekcsanáddal házassági és rokoni kapcsolatok révén szorosan összefonódnak. Mindannyian a sárközi faluk sorába tartoznak.

Tulajdonképpen egy sós kelt tésztáról beszélünk, amikor a borsos kalácsot említjük, amit langyosan tejfölös-kacsazsíros-borsos szószba mártogatnak meg. Azért találták ki a sárközi asszonyok, hogy a nagy családi ünnepségeken tudják mivel fogadni a vendégeket, emellett pedig kitűnően alkalmas arra, hogy a kínált szeszes italokhoz fogyassza a rokonság „készítő” alkalmával; csirkepucolás, tésztagyúrás, süteménykészítés közben. – osztotta meg velünk Palik Vera a kalács történetét és receptjét.

A hajómalom működéséhez még hiányzik egy nagyobb összeg, de az Egyesület elnöke reménykedik abban, hogy a közeljövőben ismét forogni fog legalább egy malomkerék a Dunán. Addig is, szívesen fogadnak minden látogatót a helyszínen, október első hétvégéjén pedig ismét megtartják a hajómalom ünnepét, ahova mindenkit szeretettel várnak.”

 

Forrás: Sugópart (2014. szeptember 12.)
http://sugopart.blog.hu/2014/09/12/_ennek_a_helynek_van_egy_varazsa_bemutatkozik_a_bajai_hajomalom_egyesulet