Vízimalmok története a Gútai Vízimalom Múzeumból

„A vízimalmok első részletes leírását Marcus Vitruvius Pollio római építész adta, de feltehető, hogy a vízikereket már a fejlett öntöző kultúrával rendelkező föníciaiak és egyiptomiak is alkalmazták őrlőszerkezet meghajtására.”

 

Kép forrása: http://www.vodnymlyn.sk/

“Vitruvius leírásában szerepel a vízikerék, a fogaskerék-áttétellel meghajtott, függőleges tengelyre felszerelt malomkő, a garat – mindazok a fontos technikai elemek, amelyek a vízimalmokban a 19. század második feléig használatosak voltak. A hajómalom a római civilizáció találmánya. Az i.sz. 536-ban Rómát ostromló gótok elterelték medrükből a rómaiak malmait hajtó patakok vizét, hogy a várost kiéheztessék. A rómaiak ekkor őrlőmalmaikat a Tiberisen horgonyzó dereglyékre helyezték, és átalakítva, alulcsapó kerékkel hajtották meg.

A Rajnán őrlő hajómalomról 840-ből, a dunai malomról 1292-ből bukkant fel az első adalék. A mi területünkön, a Vág folyón, főleg a 15-16. században kezdenek kiépülni a hajómalmok, de a fénykoruk a 19. század közepe volt.

A hajómalmokat a cejte, cöjt vagy cetyka néven ismert, vesszőből font kötelekkel kötötték az ún. malomszeghez. ez erősen megvasalt cölöp volt, amit a folyó fenekére verték le, ez után fizették a malomgazdák a földesúrnak vagy a városnak a malomszegadót vagy szegbért.

Ahol a folyófenékbe a malomszeget nem tudták leverni, mert talaja laza, homokos volt, ott kővel vagy földdel megtöltött hatalmas vesszőkashoz rögzítették a malomcöjtit. A cöjtök és a malomszegek akadályozták a hajózást, ezért Mária Terézia 1772-ben eltiltotta alkalmazásukat, és a molnárokat vaslánc és vasmacska használatára kötelezte. A hajómalmok csoportosan ún. malomrévekben vagy malomállásokban voltak kikötve úgy, hogy mindegyik friss vízáramlathoz jusson.

Egy-egy révben 5-12 malmot osztotta be. A hajómalmokat kora tavasszal „bekötötték” a malomállásba, ősszel „kikötötték” és a telelőre vitték.

A hajómalmok elhelyezését és működését a 19. századan több országos és regionális rendelkezés szabályozta. A folyami hajózás körülményei azonban nem javultak, 19. század végétől már nem engedélyezté az új hajómalmok építését. Ennek ellenére az utolsó dunai hajómalmok megérték a II. világháború végét, az utolsó vági pedig fennmaradt a Túróczszentmártoni Múzeumban.”

Virág Péter és Sárai Anikó gyűjtése.